A Szent Jakab zarándokút (spanyolul Camino de Santiago) – röviden El Camino – egy a Pireneusokon át vonuló keresztény zarándok ösvény, amely már a 11. században is létezett.
Több útvonala van, viszont mindegyik Santiago de Compostela városában ér véget, Szent Jakab sírjánál. Manapság már inkább spirituális okból járják az utat, mint vallási indíttatásból. Persze találkozik az ember ezzel is, azzal is. Santiagoban érdemes elmenni a deles misére, mert nem csak érdekes, de rendkívüli módon megható is. Engem legalábbis meghatott az egész. Valószínűleg az út hatására, nem tagadom.
Útvonalak:
- Francia út
- Északi út (Norte)
- Primitivo
- Portugál út
(és persze Magyarországról is indulhatunk, csupán ~3600 km)
A sárga jelzést követve (vagy táblákat, kagylókat) jártam végig a francia utat, ami Saint-Jean-Pied-de-Port városából indult, majd rögtön az első nap átlépve a francia határt, Spanyolországon át folytatódott a Pirenusok mentén. Az út maga Composteláig közel 800 km hosszú, én azonban egészen az óceánig elsétáltam, ami további 88 km. Így az utam Galíciában, Fisterra (spanyolul Finisterre) városában ért véget, “az ismert világ végén” – ahogy régen nevezték.
Persze semmi sincs kőbe vésve, bármikor csatlakozhatunk az úthoz és bármikor el is hagyhatjuk. Sőt, gyakran vannak útelágazások és alternatív útvonalak. Ezek felkutatásában egyébként nagy segítséget jelentett nekem a telefonra letölthető, offline térképpel működő Camino Companion alkalmazás. Ez a gps segítségével mutatta épp hol vagyok és segített belőni, hogy milyen messze vagyok a célomtól, illetve merre találom az aznapra kinézett szállást. Tényleg csak ajánlani tudom. Én kb minden bokornál képes vagyok eltévedni. Csak pár helyen volt kissé hiányos (pl: én nem Samos felé indultam, hanem a másik irányba, ezt viszont nem jelölte az alkalmazás).
Zarándok útlevél (credential):
Utam elején Saint-Jeanban regisztráltattam magamat a zarándokközpontban. Kiváltottam a zarándok útlevelemet – azaz a credentialt – aminek segítségével megszállhattam a zarándok szállásokon. Ha jól emlékszem 2 EUR volt. Minden szállás nyomott egy pecsétet út közben, ami bizonyította, hogy megcsináltam a távot és az út legvégén kiválthattam az okleveleket. Az utolsó 100 km-en – Sarria után – már napi 2 pecsétet kellett szerezni, de kb minden bokornál volt egy pecsételő hely. Szóval ez sem okozott gondot.
A fésűkagyló, – ami a Camino jelképe – szintén megvásárolható volt az irodában, donativo (adományos) formában.
Sőt kaptam egy szuper listát, amin településenként fel volt sorolva az összes szállás, minden fontosabb infóval (pl: telefonszám, nyitvatartás, árfekvés stb.) és hogy ott milyen szolgáltatások találhatóak. Pl: lehet-e vacsorázni, van-e konyhája, van-e ATM stb. Ez a kilómétereket is mutatta az állomások között. Bevallom néha kicsit összezavarodtam, mert több helyen alternatív útvonal is létezik, ezért nem teljesen lineáris a lista.
Én később ezen vezettem, hogy melyik városban és szálláson szálltam meg, mert bizony nem mindig volt erőm írni az útinaplómat. Így később is vissza tudtam emlékezni, ha már összefolytak a napok.
Infrastruktúra
Azt tapasztaltam, hogy a Camino rendkívüli módon kiépült. Mindent megtalál az ember út közben, amire csak szüksége lehet. Szállások, gyógyszertárak, éttermek és üzletek sora. Még a legkisebb faluban is lehet valamilyen élelmiszert vásárolni. Egyedül a bank automata számít ritkaságnak, de nagyobb városokban az sem jelent gondot. Szerintem sok esetben a zarándokok tartják el az apróbb településeket, hiszen valljuk be, mégis csak egy turisztikai “látványosság” és egy egész iparág épült már a zarándokokra.
Szállások: (árfekvés szerint növekvő sorrendben)
Eléggé éber alvó vagyok. Minden neszre felriadok, ezért a legnagyobb kihívás számomra az alvás volt. Nehéz úgy aludni, hogy egy légtérben legalább 30 ember alszik emeletes ágyakon. Itt határozottan kilépsz a komfortzónádból. Szerencsére a füldugó sokat segít.
- municipal albergue (vagyis önkormányzati/keresztény zarándokszállás) – ezek lehetnek adományos (=donativo), vagy fix áras szállások. Általában ezek a legolcsóbbak és ezek telnek be legelőször.
Árfekvés: 0-12 EUR/fő/éj
- magán albergue (gyakorlatilag hostel) – általában kevesebb ember alszik egy szobában, modernebbek és persze drágábbak is
Árfekvés: 7-20 EUR/fő/éj
- hotel – csak végszükség esetén, ha sehol másutt nem találunk szállást vagy ha egy kis privát szférát szeretne az ember
Árfekvés: 35< EUR/éj egy kétágyas/francia ágyas szoba
Ételek:
- “Peregrino menu” (zarándok menü): 3 fogásos választható menü + egy pohár bor (9-12 EUR/fő)
Laktató és általában 3 féléből választhatunk (hal, tészta és valamilyen hús étel, vagy helyi különlegesség) - Saját készítésű étel: sok helyen van főzési lehetőség, így ha nem egyedül megy az ember, megosztva a költségeket főzhetünk is magunknak. A konyha sokszor zsúfolt, főleg a nagyobb szállásokon – viszont általában jól felszerelt. Érdemes vásárlás előtt körbe nézni a konyhában, hogy mi található ott, mert sok esetben főzés után ott hagyják a zarándokok az alapanyagokat.
- Konzervek, hideg ételek: Engem sokszor megmentett az éhen halástól egy-egy halkonzerv és pár szelet kenyér, ugyanis jellemzően a siesta idején érkeztem meg az aznapi célállomásra. Minden be volt zárva és persze rohadt éhes voltam. Vagy annyira fáradt voltam, hogy kb rágni sem maradt erőm, nem hogy étterembe menni.
- Vega/vegán ételek: Sok zarándokkal találkoztam, akik vegák, vagy vegánok voltak. Sajnos elvétve vannak csak húsmentes ételek az éttermekben, így elég nehéz változatosan étkezni a Caminon. Egyébként úgy hallottam, hogy már készül egy vegán térkép, ahol jelölik hol lehet megtalálni ezeket a helyeket. De mivel ez engem nem érint, így nem is foglalkoztam különösképpen a témával. Talán később írok erről egy bejegyzést.
Különlegességek:
- Siesta: A boltok zöme 13-17 között változatos intervallumban bezár. Ez alól kivételt képeznek az éttermek és a nagyobb városokban lévő üzletek, amik ugyanúgy nyitva vannak.
- Fiesta: Bármikor képesek egész éjszakába nyúlóan bulizni. Ha a főtéren színpadot látsz, akkor jobb, ha a következő településen szállsz meg. Különben garantált a max 2-3 óra alvás. (Saját tapasztalat.)
- Nyelvi korlát: Tízből kb 2 ember beszél angolul a helyiek közül. Ez néha nehézséget okoz, ha nincs senki, aki fordítani tudna nekünk. A zarándokszállásokon azonban mindig van egy angolul beszélő hospitalero, vagy hospitalera (férfi/női önkéntes), akik fogadják a zarándokokat és eligazítják őket. Bármi gondunk van, hozzájuk lehet fordulni.
Aki többet szeretne megtudni a Camino történelméről, az itt talál még infót.