Az elmúlt időszakban többször is megkérdezték, hogy mit tanultam a Camino-n. Akkor nem tudtam rendesen válaszolni. Csak hebegtem, habogtam. Aztán ahogy a tesómmal beszélgettem erről, hirtelen rájöttem. Többet tanultam, mint gondoltam volna!
Ha most megkérdeznék tőlem, ezt mondanám:
1 – Lásd a hegyet magad előtt, hogy tudd jó irányba haladsz, de csak a kisebb célokra koncentrálj!
Aztán ünnepeld meg magadat, ha elérted! Még akkor is, ha közben eltévedtél egy elágazásnál és vissza is kellett fordulnod! Az eredmény szempontjából mindegy, te pedig csak tanultál a helyzetből.
Létezik a gps-ben olyan, hogy “újratervezés”!
2 – Lehet hibázni!
Az első pontból kiindulva, az egész élet tanulás. A tetteinknek következményei vannak, amiért vállalnunk kell a felelősséget. Ugyanakkor nem tudjuk építeni a jövőnket, ha állandóan a múltban elkövetett hibáinkra koncentrálunk. Lehet, hogy hibáztunk, viszont legközelebb törekedni fogunk rá, hogy jobban csináljuk.
3 – Érezz!
A gondolatok jönnek-mennek, de te vagy az, aki marasztalod őket. Amíg a hiányra és a múltbéli fájó pontokra koncentrálsz, nem tudsz hálás lenni és nem tudod élvezni a jelent sem. Engedd meg magadnak, hogy dühöt és haragot érezz! Kiabálj, toporzékolj, sírj, püfölj egy boxzsákot/párnát, dobálj kavicsokat egy tóba… akármi. Csinálj bármit, amivel a dühöt és a fájdalmat le tudod vezetni és közben nem okozol kárt sem magadnak, sem másoknak. Kapcsolódj az érzéshez, majd miután kifáradtál, engedd tovább! Írd ki magadból a fájdalmat egy papírra, akár megcímezheted egy adott személynek is, majd égesd el! (Persze ne a lakással együtt!!!) Másnap, már más nap van. Ezt ne feledd!
4 – Ne hasonlítsd magadat másokhoz!
Mások, mások. Te pedig egyedi és megismételhetetlen vagy! Csak egy korábbi önmagadhoz képest van értelme hasonlítani magadat. Persze mindenkinek van elképzelése a társadalomban elfoglalt helyéről és szerepéről, ugyanakkor ne ez határozza meg az önmagunkról kialakult képünket. Gondolj úgy magadra, mint egy csodálatos, szeretetteljes lényre!
5 – Ismerd fel és ismerd el a sikereidet/teljesítményedet!
Hajlamosak vagyunk elbagatellizálni az eredményeinket és csak a kudarcainkra koncentrálni. (Ilyenkor is tartsd észben a 4-es pontot) Amikor először ott álltam Santiago de Compostela-ban és visszagondoltam a mögöttem álló hetekre, csak legyintettem. „Ugyan, ez semmiség volt!” – NEM! Ez igenis nagy teljesítmény volt! Légy büszke magadra és ahogy az első pontnál írtam, ünnepeld meg a sikeredet! Megérdemled, hiszen megdolgoztál érte!
6 – Kövesd az ösztöneidet!
Hagyd, hogy a belső iránytűd vezessen! Egy idő után tudni fogod mikor kell megállni és mikor kell rákapcsolni, minden csak gyakorlás kérdése. (Pl.: amelyik szállás nem volt szimpatikus első ránézésre, egyszerűen mentem a következőhöz.) Figyeltem az érzéseimre.
7 – Járd a saját utadat!
Ez kapcsolódik az előző ponthoz. Nem kötelező rosszul érezni magadat, csak mert valaki szerint „így vagy úgy kell csinálni valamit”, te pedig másképp cselekszel. Akkor leszel elégedett, ha a saját utadat járod! Nyugodtan ott hagyhatsz egy számodra irritáló zarándokot, még akkor is, ha megharagszik rád. Biztos lesz olyan is, hogy téged pattint majd le valaki. Akkor se vedd magadra! Ide szervesen kapcsolódik a következő pont.
8 – Légy nyitott és empatikus!
Csak úgy tudsz elfogadni másokat, ha saját magadat és a saját igényeidet is elfogadod. Ehhez pedig nyitottságra van szükség. Ugyanakkor célszerű megvédeni a határaidat és kiállni az érdekeid mellett (lásd 6. és 7. pont). Az empátia abban segít, hogy az érdekeink érvényesítése mellett lehetőleg ne okozzunk – a szükségesnél nagyobb – kárt másoknak.
9 – Lásd meg a jót, a szépet ott is, ahol első ránézésre nem látszik!
Tulajdonképpen ez az elcsépelt „pozitív gondolkodás” lényege. Lehet, hogy tiszta vízhólyag a lábad és baromira nem mutat szexin a strandpapucsban, viszont izmosodik a tested és javul az állóképességed. Sokkal ritkábban látod magadat a tükörben, ha mégis megteszed, szembe ötlő a változás! Soha nem voltam annyira elégedett az alakommal, mint a Camino-n. A tükörben pedig egy élettel teli, izzószemű, megfiatalodott lány nézett vissza rám. Még akkor is, ha izzadt, koszos és a naptól cserzett is volt a bőröm.
10 – Légy hálás!
Miután megharcoltál az elemekkel és önmagaddal, rájössz, hogy mennyi minden van az életedben, amit szeretsz és amiért hálás lehetsz. Mert bizony van az úton, amit ezekből elveszítesz, vagy hiányolsz. A hála teszi lehetővé, hogy semmit se vegyünk magától értetődőnek, hogy bármikor bármit elveszíthetünk és kezdhetjük a játékot újra a start pontról. Aki megtanul hálásnak lenni, az egyben alázatot tanul és végre élvezheti az életét!
Hálás vagyok, hogy ennyi mindenre megtanított a Camino, még ha néha el is feledkezem róla!